Ikigai

Ötödik osztály. A  gyermekek körben ülve várják, vajon mi lesz a befejező játék? Az egyik srác, Barni már nem szívesen marad, menne ebédelni. Többször megjegyzi, hogy éhes, és már nem akar itt lenni. Kérdezi: Mikor mehetünk már ebédelni? Gondoltam egyet, és gyorsan előszedtem a forró szék nevű játékot. Talán pont arra van szüksége, hogy kapjon… Tovább »

Vásárolok. Gyakran megteszem ezt, szinte minden pénteken. Egy nagyobb bevásárló központot szemelek ki erre a hadműveletre. Nem azért, mert a kis boltokat nem részesítem előnyben a hipermarketekkel szemben, egyszerűen csak azért, mert nem volt időm sorra járni a kis boltokat; így volt praktikus. Megfogadtam többször magamnak, hogy ha vásárolok, nem veszem fel a telefont, vagy… Tovább »

Hol volt, hol nem, volt egyszer egy Öregmama. Öregmama nem volt mindig öreg, de arra az időre én nem emlékezhetek. 68 éves volt, amikor én megszülettem. Amire viszont emlékszem, az nagyon is valóságos, szilva illatú-  olyan, mint amit hétvégente a piacról hozott a kosarában, – és fejkendős. Olyan Öregmamás. Van valami közös bennünk, de erre… Tovább »

Serendipity – Szerencsés véletlen – Véletlen lelemény Véletlenek márpedig nincsenek. Minden amivel dolgunk van, az felénk tart. Szerencsés esetben éppen szembetalálkozunk vele, és nem futunk el előle, vagy nem legyintünk egyet, és megyünk tovább, hanem megállunk és észrevesszük – ezzel a valamivel bizony dolgunk van. Az Ikigai is ez a valami, ami szembejött. Nem lassan… Tovább »